A sugárterápia egyre inkább az MRI-vezérelt és adaptív technikák irányába fejlődik. Jan-Jakob Sonke Lagendijk és munkatársai (Nature Reviews Clinical Oncology, 2014) hangsúlyozzák a képalkotás és a terápia integrációjának jelentőségét.

A jövőben az anyagoknak egyszerre kell dosimetriailag pontosnak és a képalkotó eljárásokkal – például CT-vel vagy MRI-vel – magas szinten kompatibilisnek lenniük. Az artefaktumok vagy a pontatlan sűrűségi értékek megnehezíthetik a kezelés tervezését és ellenőrzését, valamint bizonytalanságot okozhatnak a dózisszámításban. Ez a tulajdonság különösen fontossá válik az adaptív sugárterápia kontextusában, mivel a képalkotás és a kezelés egyre szorosabban kapcsolódik egymáshoz.

A bolus anyagoknak ezért a teljes kezelési időszak alatt stabil és reprodukálható fizikai tulajdonságokat kell biztosítaniuk. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan szempontok is, mint a higiénia, az újrafelhasználhatóság és a betegbarát alkalmazás. A sugárterápia jövőjét tekintve egyértelmű, hogy az anyagoknak nemcsak funkcionálisnak kell lenniük, hanem optimálisan integrálhatónak is a digitális és képvezérelt munkafolyamatokba.